Termékkategóriák

Magyar népmesék értelmezése

A pulikutya

2020.04.30.

A pulikutya magyar népmese érzelmi töltetei

Az elmúlt hetekben „erős mesékkel” foglalkoztunk, ez alatt azt értve, hogy a felhozott magyar népmesék igen komoly érzelmi töltetet hordoznak. Köztünk legyen mondva: ez általában jellemzi a magyar népmeséket. Most azonban különösen igaz.

Párhuzamok A részeges király és A pulikutya c. magyar népmesék között

Legutóbb A részeges király meséjének egyik általunk legfontosabbnak tartott mondandójára csatlakoztunk rá, előtte Az eltévedt fiú meg az anyja, most pedig A pulikutya című magyar népmese kerül nagyító alá: ezt kíséreljük meg szóra bírni.

Méghozzá a részeges király sorsát vizsgáló mesét alapul véve, finomítva figyelmünk fókuszán. Lehetetlen ugyanis nem észrevenni, hogy a két mese között erőteljes hangulati hasonlóság húzódik meg, ami a részeges király és a nagygazda ember életében végbemenő történéseket illeti. Úgy is mondhatjuk, hogy eltéveszthetetlen párhuzamok jellemzik e meséket amellett, hogy nagyfokú hangsúlybeli különbségeket is felfedezhetünk. Lássuk akkor!

Érezhető elszigetelődés jellemzi mindkettőjüket, elszakadás és elfordulás a világtól. A király – láttuk – fokozatosan leépíti, megfojtja kapcsolatait a környezetével, mert változtat a prioritásokon: az ital iránti szenvedélyét helyezi minden elé. Céljai beszűkülnek, mígnem egy idő után végérvényesen kiüresedik és átveszi benne a valaha volt értékes helyét valami más. A király önmagán kívül ragad meg valamit, és ez a valami lassan elpusztítja: mert ez a döntés nem jelent „minőségi cserét…” Egészen üressé válik – szinte légüres térbe kerül.

A pulikutya meséje

Sok hasonlósággal, de mégis más szempontú megközelítést tesz lehetővé A pulikutya meséje. A nagygazda ember elvonulása kicsit más történet. Ő nem fokozatosan építette le a környezetét és kapcsolatait valami másért, hanem egy pillanat alatt (hibásan következtetve a látszatból) érezte úgy, hogy mindent elveszített – emiatt cselekedett meggondolatlanul, ami miatt az életében tényleg mindent elveszített.

A nagygazda ember abban a sorsdöntő pillanatban valóban – a saját belső valósága szerint – igazán világtalan volt: nézett, de nem látott. Hogy lehetett ez? Hogyan hihette el, hogy a felesége olyan szörnyűséget követett el, hogy elpusztította a gyermekét?

A mese kezdő képsorai sokat elárulnak, leginkább a Szent Péterrel távozni készülő Jézus szavai: „Hallod-e Te, Péter! Ennek a nagygazda embernek mindene van az égvilágon, csak az nincs, ami kéne. Ezt egy szép fiúgyermekkel megáldjuk és az, amit kér, annak minden megadatik...” A gazda jómódban és bőségben él, szíve telve van jóval és jószándékkal. De valami hiányzik.

És a megoldás kulcsa itt van.

Jézus nagyon jól látta a nagygazdaember lelkének rejtelmeit. Mindene megvan az égvilágon – mondja, miután meggyőződött a jószívűségéről és látja, hogy jómódban él – csak az nincs, ami kéne. Egy szép fiúgyermek…. Csak az nincs, ami pedig kéne: és már látjuk is, mi hiányzik olyan nagyon. Pedig minden készen áll hozzá. Az ember nagyon várja a születendő gyermeket, nagyon vágyik rá (nyugodtan mondhatjuk, az életénél is jobban), a leginkább ezen a világon. Márpedig ez a hiány nagyon tud fájni, és a szívet-lelket instabillá, könnyen megingathatóvá, sebezhetővé teszi.

Ez a helyzet a lélek „vakfoltját” jelentheti, talán érthető így a korábban említett hasonlat, ami a nagygazdaember – képletesen szólva – világtalanságára utalt.

(A mese tanulsága másnak a kínzó hiányra is – megfelelően – átvihető.)

Ezen a ponton találta meg – találta szíven – a nagygazdát a mesebeli történés: a mindennél jobban vágyott gyermek elvesztése… ráadásul attól véli elszenvedni a csapást, akinek révén éppen a kincset kapta. Szép ifjú feleségétől. Az áldásként várt gyermek elvesztésének tudata mindent homályba taszít benne, a legrémségesebb rémálom kel lelki szemei előtt valóra.

A pulikutya magyar népmese

 

A pulikutya

Az érintett személyhez kötődő szinte minden (és mindenféle) energiát fókuszként képesek a pillanat töredéke alatt egy pontba terelni: oda, ahol a félelem gyökerezik, ahol a valamitől való rettegés, szorongás, hiányérzet jelen van. Aki csak egy bizonyos dologtól fél, végletekig kiélezett helyzetben éppen ezt a pontot – ahol a félelem lakozik – egyáltalán nem vagy csak nagyon nehezen fogja tudja védeni.

Csoda hát, hogy nagyon gyakran éppen ott hibázik az ember, ahol a legjobban szeretne teljesíteni… Talán a nagygazda ember is félt a lelke mélyén, hogy ez bekövetkezhet… és lám, most úgy is látszik, hogy utolérte a veszteség …

A pulikutya

Ilyenkor a józan ész, a hideg fej sokat segítene. De a nagygazda a racionalitásnak – finoman szólva – ebben a pillanatban híján van. A másnak nyilvánvalóan elképesztően hangzó és nevetségesen ható történés neki valóság – az ő saját, szubjektív, belső valósága. Ha más ember szemével nézné, nyilván látná, mi a helyzet, de ebben az állapotban a sajátjával: bajosan…

A nagygazda, aki általában véve kiegyensúlyozott és erős, itt – mintegy ellenpontként – nagyon védtelen és gyenge lehet. Furán hangzik, de amilyen erőt mutat fel a maga egészében, éppen olyan erővel hat vissza „magamagára” ez a lelki csapás. A hirtelen berobbanó felismerés egy régóta gyűlő és intenzív erőt sűrítő félelmes energiafókuszt lobbant így lángra.

Milyen jó lenne ilyenkor egy rajtunk kívüli biztos pont, aki vagy ami kellő hitelességgel és tiszta, de kíméletlen erővel mutatna rá a külső valóságra, a szubjektív nézőpont hibájára…. milyen jól jönne ilyenkor az öreg ember bölcs tanácsa (az ismert népmesében: „az estéli haragot tedd el reggelre” – Az öregember három szava) vagy egy kijózanító hideg zuhany (lásd pl. A félelmet kereső legény). Ha elhamarkodott döntés helyett csak belegondolna János szolga rejtélyes eltűnésébe… Így viszont nem marad más, csak a marcangoló lelkifurdalás. Befelé tekintésről és önvizsgálatról szó sincs: a nagygazda embert lassan ölő métely pusztítja. A jóvátehetetlen hiba tonnányi súlya, ami alól nem tud szabadulni.

 

A pulikutya

Ahogyan egy idő után a tűz is csak pislákol a megtört öregember előtt, az életerő lassan kihunyni készül, a fájdalom él már csak benne, amit a könnycsepp jelez a szemében.

Az öregember – ez egykori nagygazda oldódása, ha úgy tetszik feloldozódása, a fiúnak és az anyjának hozzá kötődő sorsa külön gondolatmenetet érdemel.

Mert, ahogyan A pulikutya  című mese záródik:

ez nem mese, hanem egy történet.

Erre egy következő alkalommal kerítünk sort.

A pulikutya című magyar népmesét a Magyar népmesék rajzfilmsorozatból ismerhettük meg.

vissza

Kapcsolat

A honlap tulajdonosa:

Hatra Mag Kft.

Leszkovenné Nagy Andrea

ügyvezető

3533 Miskolc, Szervezet u. 34.

Tel: +36-70/607-3222
E-mail: hatramag@gmail.com

Miskolci Törvényszék Cégbírósága

Cg.: 05-09-018354

adószám: 14915000-1-05