A veres tehén

2015.07.18.

A félelemtől való szabadulásról: a belső érésről, "külső" segítségről szól ez a bejegyzés.

A mese Arany László: Szép magyar népmesék című könyvében olvasható.

A veres tehén című mesében a főhős felnőtté válásának menete alkotja – legalábbis egy bizonyos értelmezési lehetőség alapján – a vezérfonalat: a hősnek édesanyjától való elszakadását és e folyamat nehéz állomásait kísérhetjük figyelemmel.

Ennek az alakulásnak, lelki fejlődésnek a végén a mesehős, Ferkó lelkileg bezárkózni látszik, fájdalmában és csalódottságában a világtól elvonulni, rossz értelemben véve befelé fordulni készül. A mese szerint úgy érzi, hogy neki már soha nem lehet jókedve. Éppen egy juhnyájjal vesződik – ami édesanyja utolsó ajándékaként bőséget is hozhatna számára – amikor megérik benne ez a negatív gondolat s végleg lemondani készül magáról.

Ekkor (!) toppan elé egy farkas és stílusosan szólva „nyájasan” felajánlja a segítségét: megőrzi ő a nyájat, ha Ferkó megígéri neki, hogy amikor legközelebb jó kedve lesz, ő (a farkas) eljöhet a fejéért. Ferkó könnyen rááll az alkura, mert meg van arról győződve, hogy őt a jókedv egész hátralévő életében már el nem éri. Aktuális – éppen megélt lelkiállapota – a kilátástalanság mintapéldája. Aztán csakhamar úgy adódik, hogy megismeri a boldogságot, megszeret egy királyleányt s nemsokára már a lakodalomra készülnek. Jókedve kerekedik, mire betoppan a farkas és követeli a jussát. A két gyerek – Ferkó és menyasszonya, a királylány – megijednek és elszaladnak a lány apjához, elmesélik mi történt. Így szól a mesének ez a része:

 

„Másnap meg is kérte Ferkó a királytól a leányát. Az beleegyezett, megesküdtek, nagy lakodalmat csaptak. Hanem mikor legjobban mulattak, betoppan a farkas, mondja, hogy ő a vőlegény fejéért jött. Akkor jutott Ferkónak eszébe a fogadása. Nagyon megijedt ő is, a menyasszonya is. Szaladtak nagy ijedten a királyi apjukhoz s elmondták neki a dolgot.

- No csak maradjatok itt, majd kifizetem én a farkas uramat. - Avval kiment. Volt neki kilenc nagy komondora, azoknak odaadott kilenc búzakenyeret. Mikor megették, ráuszította őket a farkasra. Úgy széttépték, mint a semmit.

Akkor nagy lakodalmat csaptak. Még most is élnek, ha meg nem haltak.”

 

A király ebben a mesei történetben egy szinte utolsóként felbukkanó mellékszereplőnek látszik, szerepe azonban nagyon sok tanulsággal szolgál.

A két fiatal felnőtté válása még nem ért véget, természetes, hogy segítséget kérnek és kapnak olyanoktól, akik másképpen – bölcsebben, teljesebben és tisztábban – látják az élet dolgait. Így van ezzel a király is. Gyorsan átlátja, hogy a Ferkó által kötött megállapodás nem jogszerű paktum: a fiú mélyre süllyedt lelkiállapotában kényszerült arra, hogy a farkas ajánlatát elfogadja. Nem látott tisztán, nem volt belátási képessége birtokában. Ez az alku tehát nem köti a fiút – illetve csak annyiban, amennyiben a legény hisz benne. De a fiú már nem akar negatív gondolatokkal élni, szeretne túllépni az őt a mese elején még érintő depresszión, félelmeken. Már más a helyzet, mint amikor gyengeségében, alacsony energiaállapotában gyorsan odaadta magát a félelem farkasának. Segítséget kér hát.

 

A király átlátja a történteket és meglátja a lényeget: szólítja hát az ordashoz illő ellenfeleket. Amilyen volt az alku, olyan lesz a fizetség... Ha a mesei tanítást a szimbólumok nyelvéről Ferkó lelki fejlődésének tanulságára lefordítjuk, a végeredmény egyszerű: a véglegesnek tűnő zárkózást a főhős alapvetően saját oldódásával (megfelelő pár találása, életének kibeszélése, igaz szerelem érzése stb.) éri, érheti el. A mese érzékelteti, hogy ami Ferkó hatalmában állt, azt megtette. Igyekezett megnyílni, oldódni. Az élet azonban nem mindig ilyen egyszerű: esetenként a lelki teher (vagy annak egy részének) oldásához a főhős lassú érése nem elegendő. Ilyen esetben – így szól a mese – a blokkot intenzív eszközzel is oldani kell. A veres tehén meséjében a hőst a félelem farkasa tartja fogva, bezárva, s még a jussát is követeli. Ferkó szép lassan megindult az oldódás és fejlődés útján – a farkas ebben a helyzetben húzná őt vissza, ráadásul egy igazságtalan, kényszerből kötött alkura hivatkozva. Kérleléssel, szép szóval Ferkó semmire sem menne: a király komondorai viszont megfelelő ellenfelei a farkasnak. Tüzet a tűzzel… mondhatnánk, de az ellentűz megfelelő kezekben legyen. A mesebeli király azonban magabiztos segítő, aki tisztán lát: indulatoktól (különösen félelemtől) mentesen tekint a kialakult helyzetre, ezért a megfelelő gyógyírral kezeli a sebet – kutyaharapást szőrével, a lélek farkasát királyi komondorokkal...

vissza