Az olvasott mese és a képi világ kapcsolatáról

2015.08.18.

Nem szorul sem igazolásra, sem különösebb magyarázatra, hogy az olvasás – ezen belül is a mese olvasása – nagyon fontos. Mi a helyzet azonban a mese képi világával (ahogyan én nevezem), pl. a rajzfilm alakjában megismerhető, befogadható mesékkel?

E kérdéskörben továbbra is a magyar népmesék foglalkoztatnak, a filmre vitt mesék közül is a Magyar népmesék című rajzfilmsorozat részei.

Magam nagy rajongója vagyok a sorozatnak, alig akad olyan mese, mely ne nyerte volna meg elsőre a tetszésemet, azokban pedig, amelyek nem kerültek azonnal a kedvencek közé, fokozatosan tárulnak fel az értékes gondolatok. A legkedvesebb meseepizódok köre tehát folyamatosan bővül, míg a „leg” szócska elveszíti a jelentőségét, hiszen ha így haladok, a sorozat összes darabját a kedvencek közé sorolhatom.

Fontosnak érzem ugyanakkor, hogy a megkedvelt – vagy csak egyszerűen megismert – mesék írott formáját is felkutassuk. Ezt hívhatjuk a mese eredeti alakjának is (eltekintve ehelyütt attól, hogy a mese igazi eredetije valószínűleg szóbeli szövegként alakult ki).

Nagyon hasznos, érdekes élményekkel gazdagíthat minket a mese két előfordulási formájának egybevetése, együttes értelmezése. Ezek ugyanis gyakran nagyon jól kiegészítik egymást: van, amit a képi világ gyorsabban láttat, előfordul, hogy olyat is mutat, ami egyébként a szövegből csak ráérzés útján lehetne kifejthető. Fordítva is igaz: van úgy, hogy a meséből – leggyakrabban az időhiány miatt – kimarad valami, ami az írott alakban szerepel.

Lássunk néhány példát.



A kőszívű ember című mesében egy öreg apóka kővé változtat három legényt és két leányt. A meséből kiderül a közvetlen ok – a legények megígérték, mégsem hoztak neki feleséget – de kiolvasható a valódi, mögöttes ok is. Az apóka elveszítette valamikor a szívét, úgy mondja, hogy „azért változtattam őket kővé, mert az én szívem is kőből van.” A kővé vált legények testvére visszahozza az apó elveszett szívét és ahogyan közeledik az erdei házikóhoz, úgy kezd el hullani az öreg könnye.

Mikor a legényke belép a házba, már úgy sír, mint a záporeső. Miután visszakapja a szívét, megkéri a leány, hogy változtassa vissza a kővé lett ifjakat, hadd legyenek ők is boldogok. A mese írott szövege egyszerűen csak úgy szól, hogy ezt az apóka megtette, a legények és leányok életre keltek. Nem így a rajzfilm. A leány kérése után az apó kimegy a kertbe és a saját könnyeivel locsolja meg a kőszobrokat, ezek pedig ettől kelnek életre.

Lehetetlen nem észrevenni, milyen finoman utal a képi világ a lelki-érzelmi blokk oldása során bekövetkező megkönnyebbülés erejére. Talán szokatlan képzettársítással: a könnyek itt, mint oldó-szer jelennek meg, amit az oLDás-áLDás azonos hangalakja miatt rokon értelemben is vehetünk. Nem is beszélve a SZER gyök hihetetlen erős energiájáról.

 

A Sárkányölő Sebestyén című kitűnő mese azzal kezdődik, hogy volt egy szegény ember és három fia, akik igen nagy szegénységben éltek, gyakran enniük sem volt mit. A legények úgy döntenek, hogy ez így nem mehet tovább, elindulnak, hogy megkeressék a királyt és panaszukat előadhassák.

Szembe jön velük egy vándornak tűnő öregember, akiről a mese írott változata közbevetőleg jegyzi meg, hogy ő maga a király volt. Másképpen dolgozik a rajzfilm. Amikor a filmben elhangzik, hogy elhatározták, hogy fölkerekednek és elpanaszolják a királynak az ő nagy szegénységüket ezzel egy időben a filmkockákon azt látjuk, hogy a mese elején egy villanásra megmutatkozó király feláll a trónszékéről és átváltoztatja magát öreg vándorrá.

Vagyis egyáltalán nem véletlen, hogy éppen arra jár a vándor alakját öltő király, amerre a legények indultak, hanem a király elébe ment a legényeknek! Azért indult, hogy próbára tegye őket, próbára tegye lelkük erejét, szívük tisztaságát. A király szerepét tehát a rajzfilm – érzésem szerint – jobban hangsúlyozza, érthetőbbé teszi (a magyar népmese szakrális uralkodó-képére hamarosan vissza szeretnék térni).

Ehhez hasonló, a rajzfilm képi megoldásainak nagyszerű példáit A pelikánmadár és A csóka lányok meséinek értelmezése során is megemlítettem.

vissza