Bátran a Magyar Népmesékkel! gondolatok rendezvénysorozatunk első állomásához

2016.03.12.

Tavaszi energiák a magyar népmesékben, belső erőink ébredése és az útkeresés című előadásra és műhelymunkára való ráhangolódás

Először is lásunk néhány, a magyar népmesékről szóló véleményt: 

  1. A mesék a gyerekkorhoz kapcsolatos életszakaszainkban jelennek meg az életünkben: olvasnak nekünk vagy felnőttként mi olvasunk gyerkőcnek, unokának. Tesszük, mert tudjuk és valljuk a mese jó eszköz, hogy:
  • szókincset és képzelőerőt fejlesszünk
  • családi kapcsolatokat erősítsünk
  • „megágyazzunk” egy békés éjszakai alvásnak.
  1. De hogy felnőttként nekünk mi közünk lehetne a mesékhez? Hiszen olyan furcsák a mondatok: a stílus, a szavak is már csak érdekesség kategóriájúak! Ugyan, mikor használhatnám én ezeket a mondatokat?
  2. Mit kezdjek a mesei élethelyzetekkel: sárkány és királylány?? és sosem voltam legkisebb fiú!
  3. Szóval semmi kapcsolatot nem érzek magam és a mesék között: hiszen rég elmúltam már 10 éves!
  4. Pedig keresek! Keresek eszközöket, amivel a mindennapi élethelyzetekben bátrabb, ügyesebb és kitartóbb tudnék lenni, de hogy segíthet nekem ebben a mese?

A mesélés és maguk a mesék mindig is a kapcsolatteremtés és a kapcsolattartás eszközei voltak. A mesei élmény – amiről már több előadásunkban szóltunk – nem csak a hallgatót, olvasót érinti meg, hanem összeköti a mesélés valamennyi résztvevőjét. Ráadásul a magyar népmese egyik legjellemzőbb tulajdonsága, hogy a tartalom, mesei mondanivaló kibontására késztet, vagyis gondolkodtat, méghozzá úgy, hogy a befogadó lélek aktuális érzékenységétől, nyitottságától (fogadókészségétől) függően vezet a mesebeli tanulságok mélyrétegeibe.

Ez a kibontás lehet közös munka – meseolvasás, a mesével való egyéb társas foglalkozás – amikor szemmel nem látható, de érezhető szálak szövődnek a jelen lévők között, de az egyéni munka sem" magányos" meseolvasás.

A mese ugyanis él és ahogyan azt a mesekutató tudomány mára egyértelműen vallja, a mese hat a lélekre, a mese és a lélek dolgoznak egymással. Ez már a kommunikáció egyik gyönyörű terepe: értjük-e (értsük meg!) a mese mondandóját.

Ha ehhez hozzávesszük, hogy a mese érzelmi-lelki mondanivalója szinte minden esetben az életünkre, magunkhoz, a világhoz, körülményeinkhez és másokhoz való viszonyulásunkat érinti, egyértelműen adódik az a következtetés, hogy a magyar népmese nyíltan vagy ösztönösen az ember kapcsolatteremtő képességét és készségét is támogatja.

Így ment ez régen!

vissza